Az adventi istenségnek saját észrevételünk szerint meg kell erősödnie mindenki számára, aki csak a boldogság körül van.
Mert alapvetően csak boldog ember tud örömet okozni bárkinek.

Bár boldognak látva az embernek valóban úgy kell túlélnie az életét, hogy nem tesz úgy, mintha.

És ha tanúi lehetünk valakinek az igazi boldogságának, akkor adventkor olyan jól érezhetjük és ismerhetjük az istenséget.

A boldogság alapja azonban kell, hogy legyen a háttér, amelyen keresztül boldog légkörre tekinthetünk.
Mert nem színlelve, hanem csak igazán megfoganva a boldogságot, igaz szerelmet adhat bárkinek.

Más szóval, az igaz szerelemnek azt kell jelentenie, hogy valaki boldoggá tehet valakit a boldogságban.

És ha valami gondunk adódna ezzel, valami szerencsétlen szakadék bizonyára zavar mindannyiunkat, legalábbis a boldogság miatt.

Ha az ember hinni tud a szerelemben, valószínűleg az emberi jelenlétnek látnia kell, néznie kell igazán, pusztán csak a boldog érzelmet és ezt az elégedett és szubjektíven boldogan elképzelhető elmét.

Semmi körüli békés elfogadás nélkül az az elfogadható alkalom felfüggeszthető, sajnos csak az adott állapot.
Mert a boldogság és az öröm természeténél fogva elfogadható állapotnak csak adventi istenségből kell állnia.

Ez az állapot abból fakadt, hogy a megszerzett pillanat közeledtében állunk, megvolt a maga körülménye, és ez olyan boldogtalan találkozás lenne.

Igen, csak az, amire szükségünk van, azon alapul, hogy adventkor bármikor megkaphatjuk az igazi istenséget.
Mert ha igazán boldognak látjuk a másikat, akkor adventkor el kell jutnunk az igazi istenség felé.

Bármilyen más boldogtalanság abból áll, hogy elménk soha nem fejeződik be összhangban, csak ez lenne az igazi ok, ezért sajnálom.

2022. augusztus 23